Ha jól emlékszem, akkor 2019-ben ezért módosíttattuk a vonatkozó törvényt.
„Van egy régi becsípődés a kultúra terén, miszerint minden kultúra egyformán értékes. Ebből következően például – nagyjából a „semleges állam” teorémájának analógiájára – a múzeumokat egyfajta értéksemleges tevékenységre késztették, még a magyar jogszabályi környezet is erre terelte a tevékenységet.
Ha jól emlékszem, akkor 2019-ben ezért módosíttattuk a vonatkozó törvényt.
Ugyanis meggyőződésem szerint a magyar kultúra sem nem jobb, sem nem rosszabb, mint bármilyen másik kultúra, de számunkra azért fontosabb, mint bármelyik másik, mert ez a miénk. A mi örökségünk és a mi felelősségünk. Ezért a magyar kulturális intézmények nem lehetnek értéksemlegesek – értékelkötelezett munkát kell végezniük. Ez a dolgunk.
Minderre a legújabb időkben rátevődött a nyugati gyarmatosító országok rossz lelkiismerete, a másság ájult tisztelete, a woke őrülete, így aztán az értékrelativizmust sikerült az abszurditásig fokozni. Ebbe a csapdába vitték bele Magyar Pétert Nagyváradon a vélhetően liberális beszédírói. Nem az a kérdés, hogy ki a jobb: Bartók vagy Enescu, hanem az, hogy számunkra ki a fontosabb.
Ki az, aki a mi nemzeti kulturális identitásunkat erősíti. Ez nem zárja ki mások tiszteletét, művészetük élvezetét, sőt – de Bartók fontossága nem pusztán esztétikai kérdés.
Hanem identitáskérdés is. Hogy még érthetőbb legyen, nézzük azt a szerzőpárost, aki – az általam ismert beszédrészletek szerint, vélhetően nem véletlenül – kimaradt a beszédből.
Mindkét nemzetnek volt váteszköltője, akik sokban hozzájárultak a modern nemzeti identitás alakulásához: ami nálunk Petőfi Sándor, az a románoknak Mihai Eminescu. Mindkettő zseni volt. Petőfi 1849-ben Erdélyben, Segesvár mellett a fehéregyházi csatában életét áldozta a magyar szabadságért.
Ahogy Magyar Péter mondaná: »román földön«.
Ezt is ajánljuk a témában
Az RMDSZ elleni támadások mögött nem közösségi érdek, hanem kizárólag politikai önérdek áll – értékelt Pászkán Zsolt.
És ezzel meg is erősíti a nagyromán narratívát, aminek egyik ikonikus költője éppen Eminescu. Mert neki vannak olyan versei és publicisztikai írásai, amelyekben markáns magyarellenes hangnemet üt meg – különösen az erdélyi kérdés, illetve a magyar nemesség és a román parasztság viszonya kapcsán. Több alkalommal emlegette a magyarokat »idegen elnyomóként«, akiket a Habsburgok emeltek az erdélyi román parasztság fölé. Ebben az összefüggésben lehet értelmezni a románok számára majdhogynem nemzeti imaként szavalt »Doina« c. versét is, amiben többek között ilyeneket olvashatunk:
»A Dnyesztertől a Tiszáig / Sír a román, panaszkodik: / Hogy nem halad, / bárhova lép, / Annyi itt az idegenség. (…) Az idegen úgy ellepett, / Tőle magad sem ismered. / Lenn a völgyben, fenn a hegyen / Minden úton jő az ellen, / Szatmártól Szecsel' városig / Belőlük gát magasodik. / Szegény román, milyen szégyen, / Mint rák, hátrafelé mégyen! / Nem sikerül semmi dolga, / Magát ezért nem okolja, / Ősze nem ősz, nyara nem nyár, / Hazájában idegen már…«
Ezt a verset másképp olvassa egy erdélyi magyar és egy román. Erre az eszmeiségre alapozva próbálják fölszámolni (»asszimilálni«) a szülőföldjén ezer esztendeje élő erdélyi magyarságot, ezen eszmeiség alapján vonták és vonják kétségbe akár csak a nyelvi jogainkat is. És amíg ezt nem érti Magyar Péter, addig semmit nem ért a »nemzeti« szó jelentéséből.”
Nyitókép forrása: Képernyőfotó/YouTube/Partizán
Magyar Péter tovább viszi az örökséget, ő ugyanúgy Brüsszel embere, mint a többi baloldali, liberális politikus.
Kémkedés ügyében azt javasoljuk az ellenzék vezetőjének, hogy ne saját magából és a környezetéből induljon ki.
Tudom, jólfizetatóni, négy láb jó, kettő meg rossz, de azért mégis, egy komoly teljesítményt mindeddig elszámoltam neki.
Az RMDSZ elleni támadások mögött nem közösségi érdek, hanem kizárólag politikai önérdek áll – értékelt Pászkán Zsolt.
Az RMDSZ megtámadása vajon hoz neki, vagy visz tőle szavazatokat?
Ráadásul 14 év után ismét női játékvezetője volt egy NB I-es mérkőzésnek.
Nagy ígéretet tett az Egyesült Államok elnöke.
Magyar Péter tovább viszi az örökséget, ő ugyanúgy Brüsszel embere, mint a többi baloldali, liberális politikus.
